





Panelkészítés

A kapcsolási rajz alapján beszerzett alkatrészek lábai szerinti furatokat készítsünk, nem kisebbet, és semmiképp sem nagyobbat!
A nagyobb furat kisebb forrasztási felületet eredményez a forrszem közepén, mintegy korlátozva a jóminőségű forrasztás lehetőségét.

A túl sok gyanta később többet árt, mint használ!
A száradás után kezdhetjük a beforrasztást, ha lehet ne pisztoly (pillanatforrasztó) pákával, bár magam is éveken át használtam ilyet, hisz akkor még a korszerű, hőfokszabályzós pákák, messze a beszerezhetőség "nyugati" határán túlról kacsingattak a lelkes barkácsolók felé. Sok gyakorlattal azzal is lehetett jó munkát végezni! A pákahegy mérete, alakja igazodjon a feladathoz, nagyobb felületek forrasztását meg se kíséreljük SMD alkatrészek forrasztásához való pákával!

Egyeres, szigetelt huzalok szigetelését lehúzva, a huzalt két fogóval megfogva, majd ellentétes irányban erősen megnyújtva, szép egyenletes, átkötésnek való darabokat kapunk. Csak akkora erőt alkalmazzunk, hogy a huzal még éppen érezhető módon megnyúljon, eltépni nem kell!
Ezután csipesszel pontos méretre hajlítva, az átkötést a helyére tesszük, a forrasztási oldalon fogóval enyhén feszesen tartva, kissé meghajlítjuk a huzalt, elkerülendő, hogy kiessen a huzal a furatból, és szépen, gyorsan beforrasztjuk, először az egyik, majd az esetleg szükséges igazítás után a másik végét is. Ez után oldalcsípővel a huzalból a felesleget levágjuk.

Mindig mérjük meg a beépítendő alkatrészek reájuk jellemző paramétereit (R-C-L), hogy elkerüljük a későbbi meglepetéseket.
Az ellenállások és diódák lábait célszerű alkatrészláb hajlító sablonnal pontos beépítési méretére hajlítani, hogy az alkatrész beépítési méretét így biztosítsuk.
Párforintos eszköz, a legtöbb elektronikai boltban beszerezhető, vagy megrendelhető, ha pedig már meglesz, soha sem fogjuk mellőzni. Ha szükséges, az alkatrészek lábait tisztítással, előónozással készítsük fel a forrasztáshoz.

A tranzisztorok lábait soha ne rövidítsük meg, hiszen forrasztáskor csak így kerülhetjük el, hogy az alkatrész túlzottan felmelegedjen. Így még használat előtt, láthatatlanul tönkretehetjük a félvezetőket!
Nincs annál bosszantóbb, ha valamely nagyobb alkatrésszel kezdtük a beépítést, és később folyamatosan utunkban van, zavarja a munkát. Kezdővel gyakran előfordul, hogy rossz sorrendet választ, mert türelmetlen, szeretné mihamarabb készen látni a művét. Türelem!!!! Az IC foglalat néhány forintos többletköltsége egy későbbi IC cserénél már megtérül! Nem forrasztgatjuk szét a panelt!

A legutolsó a dugaszolható alkatrészek, IC-k behelyezése, nyilván kímélni szeretnénk őket.
Ellenőrzés nélkül ne kapcsoljuk be az áramkört! A sietség sok kárt okozhat. Türelmesen, alkatrészről alkatrészre haladva, a kapcsolási rajzzal folyamatosan összehasonlítva ellenőrizzük a panelt, most még van lehetősége és értelme a javításnak, ha már füstöl, akkor biztos a kudarc! Ne kapkodjunk!

Szerencsés esetben semmilyen beállítást nem igényel a kapcsolásunk, de az ördög nem alszik...! Persze, megfelelő műszerek hiányában nehéz dolgunk lehet.
A működő kapcsolásokat mindig ellenőrizzük hőmérsékletük alapján, gyakran fordul elő, hogy valamely alkatrész feleslegesen, vagy éppen nem üzemszerűen melegszik, ami csak jóval később, mikor már nem számítunk rá, vagy már bedobozoltuk a szerkezetet, okoz galibát.
Kezünkkel óvatosan megérintve az alkatrészeket, vizsgáljuk meg nem melegszenek-e rendellenesen. Hahó! Nem a hálózati feszültség alatt lévő alkatrészeket kell tapogatni, ha még szeretnénk továbbra is élni!
Nyilván sokan azt gondolják, ezt már tudom, hagyjanak békén, de gondoljunk a kezdőkre, nekik a lelkesedésük nem pótolja tanácsokat. Mindenki a saját kárán tanul, de ha lehet, próbáljuk ezt elkerülni.
Hát, röviden ennyi, ha nem is a teljesség igényével.






2007. július 04. 16:20
Vélemény:
13
Szavazat:
23
Mai látogató:
3
Utolsó látogatás:
Ma 05:27:00
Legújabb írás
