Egy érdekes nyák készítési technikát fogok most megismertetni veletek, melyhez társul egy szintén érdekes, és praktikus tervezési módszer is. A technika a CNC-s és a "kaparásos" nyák készítés ötvözete, mely segítségével - meg persze némi gyakorlattal - egyszerűen és gyorsan, marató vegyszerek nélkül készíthetünk nyákot.

Az egyedüli vegyszer, ami szükségeltetik, a forrasztólakk, ha tartós munkát akarunk. A legfontosabb eszközünk egy egyszerű, de jó minőségű nyák-fúró, aminek pontosan van a tokmánya centírozva (ne legyen forgás közben nagy kitérés oldalra), mert a vezetősávok minőségét ez nagyban befolyásolja. A következő szerszámunk egy gyémántbevonatú, üveg gravírozására használatos marófej (pl. Dremel), amivel készítjük majd a sávokat. Ettől nem kell megijedni, nem egy nagy költségű (1400-2000 Ft) eszközről van szó, ezt egyszer vesszük meg, utána jóformán örök élet (a réz nem a legkeményebb fém), no meg persze használhatjuk akár üvegfaragásra is, ha szeretünk kreatívkodni:) Egy másik, munkát megkönnyítő eszköz, a flexibilis hosszabbító, amit a tokmányra csatlakoztatva, és gépünket magasabbra felakasztva használhatunk, ha túl nagy a gép mérete, pl. mint az enyém, ami egy Skil Multitool, a maga kis 600 grammjával. Ezt a hosszabbítót is márkától függően, 2000-8000 Ft-ért beszerezhetjük, egyébként ez szintén az üveg-gravírtuózok kedvelt hangszere. Szükség lesz még egy ecsetre, 800-as csiszolópapírra, egy kevés gyurmaragasztóra, meg egy mozgatható alátétre, pl. egy kézzel könnyen forgatható bútorlap darabra.

Ebből készítjük a munkaasztalt. Ennek a közepére szétterítjük a gyurmaragasztót, a nyák méretétől függően, majd erre tesszük a nyákot, amit jó alaposan rányomkodunk, hogy ne mozogjon "vésés" közben. Az asztalkát érdemes nem csúszós felületre helyezni munka közben, hogy véletlenül nehogy elmozduljon. Az ecset a keletkező por lesöprésére kell, ami nagyon zavaró tud lenni, így munka közben szinte folyamatosan használjuk, főleg nagyobb lemezeknél. Maga a marás nem egy bonyolult művelet, igazából csak az előre! berajzolt (vagy bekarcolt) vezetősávok körül kivéssük a rezet, egy kb. 0,5-1mm-es kis "árkot" képezve a lemezen, amit persze a tehetősebbek CNC-géppel is megcsinálhatnak, a lényege ugyanaz.

Miután kivéstük a sávokat, gépünk tokmányába fúrót teszünk, a megszokott módon kifúrjuk a lukakat, lecsiszoljuk a felületet, utána jó alaposan kisöprögetjük a vésett részeket, a lemez hátulját finoman kopogtatva a makacsabb por is kihull, ami zárlatot okozhat. Tisztogatás után jöhet a zárlat ellenőrzés, pl. multiméterrel szakadás módban, ha valahol zárlatot találunk, körbevizsgáljuk a zárlatos sávot egy nagyítóval, erős lámpafénynél. Ha megvan, egyszerűen újra kivéssük a gyémántfejjel a zárlatot, újra lesöpörjük, megmérjük, és ha minden jó, akkor lakkozunk, és kész is van. Egy-két alkalom után bele lehet jönni, de előtte érdemes gyakorolni valami hulladék lemezen a precíz marást. Tapasztalatom szerint, a fejet érdemes kb. 45 fokos szögben tartva, a forgással ellentétes irányban vezetni, így könnyebben marja az anyagot, és nem fog letérni a vonalról.

A nyák tervezés érdekessége, hogy nem kell minden vezetősávot (kivéve ha pl. kapacitív hatások zavarhatnak a sávok közt) külön berajzolni, pl. a földpontot, mivel csak kis mennyiségű rezet távolítunk el, így izolálva a sávokat egymástól, így pl. egy kimart sávból a föld felé kapcsolódó alkatrész földelt lábát egyszerűen a sávon kívül forrasztunk, mert az már egy adott vezetősáv, ha úgy tetszik. Egyszerűbbre fordítva, maga a nyers nyák-lemez egy nagy földnek tekinthető, amiből "kiemeljük" a többit.

Technikailag ez a hagyományos, pauszpapíros-raszteres móka, nem használok hozzá semmilyen tervezőprogramot, csak az agyamat. Jó néhány erősítőt raktam már így össze, nem beszélve arról, hogy helytakarékosabb, nem kell maratókád, vegyszeres polc, stb, egy gyerekcipős dobozban elfér minden.